helló , helló
Kata vagyok , 57éves, sokszoros nagymama, épp 6 unokám van , de/1most van épp útban/, ideges is vagyok rendesen miatta , illetve lányom miatt.Akkor előre elmondanám , hogy csapongani fogok, ez nem egy regény csupáncsak az életem.És mindent úgy és akkor szeretnék leírni , amikor és ahogyan az eszembe jut.Borsodban születtem, és ott is nőttem fel , sőt a felnőttéletem 3/4-ét is ott éltem le.Jó régen férjhez mentem épp most lesz 39éve, ajővő év februárjában.Talán ha megérjük elmegyünk a Kukoricacsárdába -------------azt hiszem megérdemeljük.A férjemet 15és fél évesen ismertem meg, gyerek voltam még akkor vagy nem is???Úgyanis talán már 13évesen felnőttem, amikor arendőrök becaflattak a konyhánkba vasárnap korán reggel , és közölték az apám balesetet szenvedett, vagyis inkább okozott.Szóval az apám nagyon "kommunista" volt, akkor nem érettem ezt a szót, de talán ma sem igazán.A rendzser nagy híve volt , az már biztos.Bár ha megéri mai világot , nagyot csalódott volna. De talán szerencsére nem érte meg.Épp 16 voltam , amikor öngyilkos lett.Na ez nem olyan karácsonyi történet.Az egész ugye azzal kezdődött, hogy apám amikor épp nagyon fiatal volt, az anyám unoktestvérének udvarolt, akibe vélhetően nagyon szerelmes lehetett, de hát én ezeket csak úgy hallomásból tudom a nagyanyámtól.
Aztán mivel, egyszer meglátták egy moziban, egy másik lánnyal, rögtön szakítottak , itt jött a képbe anyám , aki már régen kinézte magának az apámat.Valahogy összekeveredtek, és házasság lett belőle.Na majd folytatom , de most mennem kell.A fenébe nem találtam , hogy kell idebejönni. véletlenül a hozzászólásokban írtam tovább .
